Azon a napon csesztük el, uram. A hivatalos jelentés ott van az asztalon, a tábornok mellett; a vére még nem áztatta el teljesen, úgy...


Azon a napon csesztük el, uram.

A hivatalos jelentés ott van az asztalon, a tábornok mellett; a vére még nem áztatta el teljesen, úgyhogy olvasható… A zanzásított változat szerint 04.37-kor értük el a bolygófelszínt – ja, igen, valami  PXC2-akármi, a végén sok ötössel, ne kérje, hogy próbáljam felidézni. A többiek Sziklának, vagy Kőgolyónak nevezték, ami remekül illett is rá: kopár, szél tépte felszín, sehol semmi kicsit is barátságosabb. A geológusok persze másképp gondolták, nyilván maguk alá is csináltak a gyönyörűségtől.

Azelőzetes felszíni elemzés 05. 43-ra készült el, de a tudóscsapat szarakodása miatt csak 07.41-kor indulhatott ki az első csapat. Véleményem szerint kicsit többet kellett volna gyakorlatoztatni őket a szkafanderekkel, uram… A Kőgolyónak lett volna ugyan belélegezhető levegője, de a légkörben olyan magas koncentrációban voltak jelen különféle mérges gázok, a porról már nem is beszélve, hogy nem érte meg a kísérletezést még a legerősebb szűrőkkel se.

Életnek, pláne intelligens életformáknak ekkor még nyomát se láttuk, de hogy őszinte legyek, uram, a többség nem is számított másra egy olyan szar… Khm, zord planétán. A felszíni munkáról szóló részt most átugranám, ott van a jelentésben és amúgy se túl érdekes, csupa kaparászás, meg méricskélés.
A köveket a kettesek 21.30-kor találták egy kerek, kráterszerű völgyben, úgy 4 km-re a leszállóhelyünktől. Jókora, álló kőoszlopok voltak, mint a földi menhirek, csak épp nyoma se látszott rajtuk semmiféle megmunkálásnak és amúgy is összevissza álltak. A geológusok persze rögtön neki is láttak a minták begyűjtésének, meg az egyéb vizsgálatoknak. Lelkesen homokoztak, uram, akár egy csapat francos óvodás.

Az első rák 22.24-kor bukkant fel… Mi neveztük el őket így, a tudományos változatra nem emlékszem. Na persze, ez se volt túl pontos, de ez volt az első, ami az eszünkbe jutott… Ha megenged egy kérdést, uram: látott régebben sci-fi filmeket, igaz? Amikor fogják a csóró színészt és ráadnak valami ezüstösen csillogó, hülye göncöt, vagy valami annál is idiótább maszkot, hogy idegennek nézzen ki, de persze kifogástalanul beszéli a nyelvünket és bár szart se ért a szokásainkból, odáig van a Földért… Vagy ronda és groteszk ellenség, és olyan hangot ad ki, mint egy sereg kabóca, vagy egy riadt disznó. Hát a rákra egyik ilyen se passzolt, uram. Olyan volt mint valami bazi nagy bogár, ami a bolygó köveiből kelt életre és elviselhetetlen sivítást hallatott, többen is ordítva kaptak a fülükhöz, ami persze szart se ért a sisak miatt. Arra már nem emlékszem ki nyitott először tüzet, de elég volt pár pillanat és már lőttük mindennel, amink csak volt. Nehezen adta be a kulcsot, de hát ezt már ön is tudja, uram. A dög közelről még annyira se hasonlított rákra, mint messziről. Három olyan csápja is volt, ami rákollóban végződött, de mindegyik máshol, és lába se annyi volt, mint kéne. Mi hetet számoltunk, de volt, aki szerint ezekből három nem is láb volt, hanem valami egyéb érzékelő szerv. Jól felismerhető fejet vagy egyéb más testrészt nem találtunk, persze a vizsgálódást nagyban nehezítette, hogy szitává lőttük.

Ekkor merült fel Hicks századosban először, hogy vissza kéne térnünk a hajóhoz és a további kutatócsoportokat csak kisebb távolságra, erős fegyveres kísérettel engedni el; gondolom sejti uram, hogy a mindenható Mr. Smith ezt nem hagyta jóvá… Tényleg, miért nem választanak az ügynökök valami más fedőnevet? Mondjuk mindegy, így is, úgy is ordít róluk, mifélék… Elnézést, uram.

Tehát folytattuk a terület átvizsgálását, miközben Hicks rádión erősítést kért a Pathfinder fedélzetéről; ez úgy 22.30 körül volt. Egy darabig ezután nem is rádióztunk többet, mert még két rák bukkant fel és még annyira se tűntek barátságosnak, mint az első. Alaposan megszórtuk őket, uram, az egyik mégis úgy nézett ki, mintha csupán egyetlen halálos lövés érte volna. Smith persze egyből kiadta az ukázt, hogy kezdjék meg a tetem vizsgálatát, hogy ugyan mégis mivel van dolgunk. Tudja uram, mint a hülye filmekben: kinyírni és tanulmányozni… Elnézést, uram.

A geológusok eközben dinnye nagyságú, igazgyöngyszerű golyókat fedeztek fel az egyik kőoszlop tövében, amelyekből vékony, a száloptikás kábelekre hasonlító dolgok nyúltak ki és vezettek el valahová a föld alá. Mivel a biológus szekció nem jutott sokra a döglött rákokkal, ezeket kezdték piszkálni, míg a geológusok a kábeleket próbálták kiásni. Nagyjából egyszerre értek célt, uram. A kábelek egy föld alá temetett, minden jel szerint döglött rákhoz vezettek, míg az egyik golyót feltörve tucatnyi apró rákra akadtunk, amelyek azonban szinte azonnal kimúltak, eddig ismeretlen okból. Smith utasítására ekkor megpróbáltak kiemelni egy gömböt és elvágni a kábeleket, hogy magunkkal vihessük a hajó fedélzetére további vizsgálatok végett, ám ez nemcsak hogy nem sikerült valami fényesen uram, de egyenesen katasztrofális eredményt hozott. Az a sivítás, amit már korábban is említettem, uram: ezúttal sokkal hangosabb és élesebb volt, bár talán rövidebb ideig tartott. A többség kibírta, de ketten is letépték a sisakjukat, gondolom azért, hogy befoghassák a fülüket – az egyik geológus és Ramirez zászlós. A mérgező gázok elég gyorsan végeztek velük.
Smith ekkor végre kiadta parancsot az azonnali visszatérésre a hajóhoz, de még ekkor se adta fel teljesen: az utasítására ketten csákányokkal estek neki a gömb kábeleinek és mivel a sivítás ezúttal elmaradt, kivágták onnét azt a vacakot és azzal indultunk is vissza a Pathfinder-hez. A rákok ekkor bukkantak fel a völgy másik végén, ekkor már elég nagy számban, úgyhogy igyekeznünk kellett.

Pontosítanék, uram: rohantunk az életünkért. A felszerelés javát otthagytuk a francba és miután a fegyvereink ezúttal hatástalannak bizonyultak ellenük, azokat is. A hajót vagy a többi csapatot képtelenség volt elérni rádión, de nem mint utóbb kiderült, erre nem is volt szükség: már beizzították a hajtóműveket és amint visszaértünk, a Pathfinder azonnal felszállt, minden biztonsági előírást figyelmen kívül hagyva a külső zsilipet is csak a levegőben zártuk be. Nagyjából ez után realizáltuk uram, hogy a nagy menekülés közben elveszettük a csapatunk jó egyharmadát. És ahogy később megtudtuk, mi voltunk a szerencsések.

Az egyesből ketten jutottak vissza a hajóhoz, a hármasból és a négyesből senki. A túlélők beszámolói alapján a kettes is hasonló helyre bukkant nem messze tőlünk, de nem sok mindenre jutottak, mielőtt a rákok támadtak volna. Megkaptuk a magunk harmadik típusú seggbe rúgását, uram.
Smith persze nem veszett oda, meg a golyó se, amit kikapartatott velünk. Hümmögött valamit az előre nem látott veszélyekről, meg a hősies önfeláldozásról az emberiség és a tudomány érdekében, de nemigen akadt olyan a fedélzeten, aki ne akarta volna laposra verni őt, uram. Egyikünknek se volt túl vidám a négy hónapos hazaút.
Persze, a miénk kéjutazás volt ahhoz képest, ami itt mehetett, de erről nyilván ön sokkal többet tud, mint én. A Pathfinder visszatért, de se ünneplő tömeg, se vörös szőnyeg nem várt minket, se elnöki gratuláció. A Földre se engedtek visszatérni bennünket, csak az űrállomásra, ahol persze rögtön karanténba került az egész hajó. 

Egy hét telt el azóta uram és megbocsásson, de mi se vagyunk süketek, se hülyék.

Hallottuk, hogy a rákok elözönlötték a Földet. És azt is, hogy válogatás nélkül legyilkoltak minden élőlényt, meg hogy a velük való kommunikációra tett minden kísérlet kudarcba fulladt. Én hallottam arról az antropológusról is, aki szerint a Pathfinder kutatói lényegében sírokat gyaláztak meg és újszülötteket öltek, mindezt persze a rákok szemszögéből nézve, akik korántsem olyan hülyék, mint amilyennek kinéztek. Azelőtt soha nem értettem, minek kellenek az űrprogramba efféle diplomás naplopók uram, de talán jobban jártunk volna, ha a Pathfinderen is van egy. Elcsesztük, uram: fel se merült bennünk, hogy a rákok intelligensek lehetnek, hiszen nem emberszerűek és a nyelvünket nem beszélik, hogy a hülye ezüst ruhákat már ne is említsem. Elcsesztük, mert a boncasztalon akartuk kezdeni az ismerkedést velük.

Hányan is maradtunk uram, a Pathfinder legénységével együtt, kétezren? Ha megenged egy javaslatot, talán jobb volna felrobbantanunk magunkat, mielőtt a rákok is elkezdenének ismerkedni velünk.





Hasonló bejegyzések